Lelkészi önéletrajzok (1943)
Jól tudjuk, hogy éppen az önéletrajzírás nehéz, kelletlen feladat, de a beérkezett részletesebb jelentések arról győznek meg, hogy jövendő egyháztörténet-írásunknak a legeslegértékesebb forrásai éppen ezek a minél részletesebb önéletírások lesznek, mint ahogy a múltra nézve ma ez a helyzet. […] Gyülekezeteink szociális és lelki életére nézve szinte semmi adattal nem rendelkezünk a közvetlen múltból és jelenből sem! Nyelvészek, folkloristák, regényírók mutatják be népük életét, de lelkészek, akik lelkükkel foglalkoznak, nem tudnak, vagy nem akarnak erről a lélekről semmit mondani! Ezért kap a közvélemény teljesen hamis képet a papok és családjuk, meg a református gyülekezetek belső életéről. […] Ma még lehet valamit csinálni. Ki tudja, nem lesz-e holnap lángtenger a papírtenger? Ezért igyekeznék minden erőmmel menteni, ami még menthető.
