Okmánytár

Vigyázó Károly Veszprém vármegyei főszolgabíró és Kamondy Lajos esküdt tanúsítja, hogy augusztus 19-én Pápán Eőry János táblabíró, a pápai református egyház és kollégium gondnoka kérésére Kelemés-i Melczer László királyi táblai protonotárius parancsára tanúkat hallgatott ki azzal kapcsolatban, vajon Márton István professzor kecskeméti és debreceni deák korában részt vett-e a diáklázadásokban, a pápai consistoriummal viszálykodott-e, akaratát rá akarta-e kényszeríteni és igaz-e, hogy Tóth István özvegye, Horváth Julianna rábízott irathagyatékából egy 500 forintos adóslevelet előre kivett, de miután az örökösök jól meg-motskolták, visszaadta. Hat tanú közül négyen terhelő, ketten semleges vallomást tesznek, mivel az utóbbiak közvetlen tapasztalattal nem rendelkeztek. Vallomástevők: Seregély István 45 éves takácsi prédikátor, Nagy Sámuel 40 éves adászteveli prédikátor, nemes Beretzky Péter 23 éves jurista, pápai lakos; nemes Szakáll Sándor 35 éves adorjánházi lakos, Buzás István 43 éves pápai lakos, Némethy Jonathan 49 éves csöglei prédikátor, Héregi András 49 éves nyárádi prédikátor.

Nyelv: latin–magyar

Fennmaradási forma: eredeti, 2–2 aláírás és gyűrűspecsét

Megjegyzés:

 

Márton István professzor kötelezvénye arról, hogy a Vas megyei eklézsiákból a teológiai professzori fundus számára gyűjtött, a kollégiumi kasszába beadott, és professzortársai egyetértésével általa felvett pénz után járó kamatot saját pénzéből meg fogja fizetni.

Nyelv: magyar

Fennmaradási forma: eredeti, aláírás

Megjegyzés:

 

A pápai református egyház elöljáróinak folyamodása a négy református egyházkerület pesti gyüléséhez, melyben 21 pontban felelnek a három professzor bosszúállásból fakadó vádjaira, és indokaikat előadva kérik a pápai kollégiumot anyaiskolának elismerő 1801. évi pesti végzés megújítását, valamint a Komáromba való áthelyezés elvetését. Többek közt fölvetik, hogy a kollégium további 9 szobával bővíthető, azokban 36 deák, így összesen 116 deák fér el, ami mostanság elegendő. A professzorok szokták a’ német nyelv kedvéért a’ Tanulokat a’ Catholicus német Lakosokhoz igazittani.

Nyelv: magyar

Fennmaradási forma: egyszerű másolat

Megjegyzés:

 

Szilassÿ József levele [Torkos Jakab] püspökhöz, melyben megküldi az országos protestáns rendek (egyházi küldöttek) folyó évi augusztus 20–21-én Pesten tartott közös ülésének (elegyes concursus) jegyzőkönyvét, melyben a pápai anyaiskola megtartásáról és a békesség helyreállításáról is döntöttek.

Nyelv: magyar

Fennmaradási forma: eredeti, aláírás

Megjegyzés: az említett jegyzőkönyv hiányzik

 

Vigyázó Károly Veszprém vármegyei főszolgabíró és Kamondy Lajos esküdt tanúsítja, hogy július 17-én Pápán Eőrÿ János táblabíró, a pápai református egyház és kollégium gondnoka kérésére Kelemés-i Melczer László királyi táblai protonotárius parancsára tanúkat hallgatott ki a kollégium építési körülményeivel kapcsolatban. A hét tanú vallomásából kiderül, hogy a kollégium nagyobb része a Torkos-féle kuriális telekre, kisebb hányada a Kubritzky szűcsmestertől vett telekre épült. A kétemeletes épületrész, amelyben az osztálytermek és a professzori lakószobák vannak, az 1788-i tűzvész után épült, 1790-ben már kész volt. Márton István professzor mindaddig itt lakott, amíg házat nem vett magának. A háromemeletes déli rész 1793–1794-ben épült a pápai egyház költségén és a szomszédos eklézsiák fuvarbeli segítségével. A kihallgatott tanúk pápaiak: Sütő János szomszéd, mintegy 45, Kopff Antal 1788-ig a Torkos-ház bérlője, mintegy 52 éves; nemes Balikó János asztalos mester mintegy 43, Horváth Pál üveges mester mintegy 52, Horváth Ferenc lakatos mester mintegy 54, Niderreiter Antal ácsmester mintegy 38, nemes Barát István mintegy 57 éves. A mesteremberek részt vettek az építésben.

Nyelv: latin–magyar

Fennmaradási forma: eredeti, 2–2 aláírás és gyűrűspecsét

Megjegyzés:

 
<< Első < Előző 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 Következő > Utolsó >>

167 / 179 oldal