Váli Mari hathalmi emlékei
Váli Mari nagy idők nagy tanúja volt, hisz találkozott Petőfivel, egy vasúti kocsiban utazott Arany Jánossal és Tompa Mihállyal, hallgatta Liszt Ferenc zongorajátékát, s ahogy nagybátyja, Jókai Mór jellemezte: "...a nők és a jellemek legtökéletesebbike" volt - olvasható abban a kötetben, melyet Váli Mari hathalmi visszaemlékezéseit felhasználva Németh Tibor szerkesztett. A kiadványt a Dunántúli Református Egyházkerület
Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtárában mutatták be a szép számú érdeklődőknek. Mátyus Aliz lapszerkesztő bevezetőjét követően Köntös László gyűjteményi igazgató köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, örömmel fogadták a megtisztelő felkérést, hogy helyet adjanak a kötet bemutatójának.
A könyv Pápa Város Önkormányzatának támogatásával jelent meg, a Jókai-emlékév keretében. - Jó stílusú, könnyű tollal megírt, a XIX. század végének, XX. század elejének elbeszélő stílusához igazodó, egyfelől Mikszáth Kálmán, másrészről Eötvös Károly írásainak hangulatát idéző a kötet - mondta dr. Áldozó Tamás polgármester, aki hozzátette, hogy a könyv bevezeti az olvasót a századforduló világába, megmutatja, hogy milyen volt az élet Pápán és a kistérségben, milyen kulisszák, külsőségek adták a hátterét a mindennapoknak, mi foglalkoztatta eleinket.
A kötetet Németh Tibor válogatta, szerkesztette, s látta el jegyzetekkel. A könyvtáros, helytörténet-kutató szülőfalujához, Bakonytamásihoz tartozó Hathalompuszta egykor Ihász Lajos földbirtokosé volt, s Váli Mari itt élt 1889 és 1903 között. Hosszú, rögös út vezetett odáig, Váli Mari ugyanis Pápán nevelkedett, majd Pesten élt férjével. 1862-ben gyermekét, majd férjét is tragikus hirtelenséggel, pár hónap leforgása alatt elveszítette. Ekkor visszatért szüleihez Pápára, életét a rokonság szolgálatába állította, figyelme kiterjedt a diákságra is, hisz édesapja a református főiskola tanára volt, akinek gyakran segített a fiatalok korrepetálásában. Szülei halála után imádott nagybátyja, Jókai Mór felajánlotta, hogy költözzön hozzájuk, de az íróval élt fogadott lánya, Jókai Róza és vele Váli Mari nem ápolt jó kapcsolatot. Elfogadta viszont unokatestvére, Jókay Etelka és férje, Ihász Lajos nagybirtokos invitálását, így a Pápához közeli Hathalmon ismét családra lelt. Váli Mari 1904 és 1910 között írta meg hét kötetre osztott, 1800 oldalra terjedő visszaemlékezéseit, melyek középpontjába nagybátyját, Jókai Mórt állította. Noha írását a nyilvánosságnak szánta, eddig csupán 1955-ben jelentek meg belőle részletek. A mostani kötet célja az volt, hogy az olvasók megismerjék azokat az eseményeket, melyek a hathalmi időszakban történtek vele, családjával, valamint a szűkebb és tágabb pátriában.
Németh Tibor elmondta, hogy a Hathalmi emlékek című kötet egy válogatás Váli Mari emlékezéseiből. Váli Mari nagyon művelt asszony volt, foglalkoztatta a korabeli politika, közélet, kultúra, így például a könyvben olvashatunk többek közt az 1896-os millenniumi ünnepségekről, az egyházpolitikai küzdelmekről, a polgári házasság bevezetéséről, Pápáról, Hathalomról és természetesen a családról. Bőven találhatók utalások a híres íróra, így a Jókai-szalonról, a nagy mesemondó hathalmi látogatásairól és nem csupán a közvéleményt, de a rokonságot is erősen megosztó második házasságáról is képet kap az olvasó. A kötetben szó esik azokról az évekről is, amikor Váli Mari még csak vendégként látogat a hathalmi birtokra, de természetesen részletesebbek azok az esztendők, amikor ott élt. A memoárt Németh Tibor jegyzetekkel látta el, a függelékben helyet kapott Váli Mari édesanyjának, Jókay Eszternek visszaemlékezése is, mely azt a találkozást meséli el, mely megalapozta az Ihász és a Váli család barátságát.
A kötet lektora Hudi József, a gyűjteményi levéltár vezetője volt, aki az alkalmon részletesen szólt visszemlékezés szubjektív műfajáról, hátteréről. Ezek népszerűségét az adja, hogy a történelmet alulnézetből, a kisember nézőpontjából mutatják meg, mondta. A könyvbemutatón a Türr Gimnázium diákjai olvastak fel részleteket a kötetből.
